Sérült gyermekek – sérült gyermekek?

Ma a Szombathelyhez közeli Rum-kastélyban jártam, ahol 3-24 éves korig foglalkoznak értelmileg fogyatékos gyermekekkel. Vannak köztük állami gondozottak, akik itt is élnek, vannak, akiket hétvégére hazavisznek, illetve a legszerencsésebbek naponta találkoznak családtagjaikkal.

A köznyelvben „fogyatékkal élő”, vagy „ sérült” gyermekekből áradó szeretet megdöbbentő tükröt tart felénk, egészséges(-nek  mondott) emberek felé.

Az ő „kis” életük végtelenül egyszerű. Legtöbbjük nem csak beszédre képtelen, de pl. ha fáj valamije nem tudja megmutatni sem sírásának okát…

Egy-egy csoportban, osztályban 5-8 fővel foglalkoznak – egyfolytában. Mert segítség nélkül szinte semmit nem tudnak csinálni – legalábbis kezdetben. Az oktatókból, nevelőkből áradó hihetetlen szeretet, szakmai hozzáértés, és sokszor éveken át tartó türelem azonban meghozza gyümölcsét.

 Ma például láttunk cipőjét szinte teljesen önállóan felvenni képes 5 éves gyermekeket, kicsit nagyobbakat, akiket felszabadult boldogsággal töltött el, hogy takaríthatták a folyosót, majd az udvaron – alapítványi segítséggel vásárolt – multi funkciós mászókán a boldogságtól ugráló nebulókat.

Az ő világuk nem ismer semmilyen kétértelmű, nem egyenes, bármilyen emberi gyarlóságon, vagy személyiségfejlődési zavaron nyugvó akár metakommunikációt, ők őszinték. Teljesen. Néznek, mosolyognak, simogatnak, ragaszkodnak…mindezt olyan „egyenesen”, amit mi, itt a „kinti” világban nagyon ritkán tapasztalhatunk.

Az ember egyfelől úgy érzi, megszakad a szíve, másfelől még ő „kap” tőlük máshol sehol nem „kapható” tekinteteket, érzelmeket, őszinteséget.

Nem tudom, nem tudhatom, a Jó Istennek mi a célja ezekkel gyermekekkel, de abban biztos vagyok, hogy tanulhatunk tőlük. Ők elfogadják az életüket olyannak, amilyen. És nem győzöm hangsúlyozni, mindenért hálásak.

Most az intézményt segítő Rumi Csigabiga Alapítvány azt szeretné, ha a főépület melletti, szintén műemlék-védett kisebb épületben befejezhetnék azokat a munkálatokat, amelyek lehetővé teszik majd a csoportos, nagyobb teret igénylő mozgásra fókuszáló foglalkozásokat. Sok-sok kis-, és kicsit nagyobb gyermek örömére.

Mi annyit tehetünk, hogy összefogunk és segítünk.

Meghallgathatjuk az általuk adott hangversenyt, előadást november 19-én a Bartók Teremben, és lehetőségünkhöz mérten segítjük a felújítás befejezését.

Tudom, hogy a Szeretet Ünnepe még messze van, de talán nem utópia, ha azt kérem, kezdjük a Karácsonyt az idén „kivételesen” korábban.