A velociraptor és egyéb szösszenetek :-)

Ma este nézegettem az elmúlt napok eseményeiről készült fényképeket, és az a határozott gondolatom támadt, hogy az emberrel biztosan sokkal több, és sokkal sűrűbb történések esnek meg „adott egységidő” alatt, mint akár 10 évvel ezelőtt. Arról már nem is beszélve, mik „bírnak” megesni a gyanútlan, lányuknak télikabát vásárlást célul kitűző családdal egy „átlagos” bevásárlóközpontban!

Hát kérem tisztelettel, belefuthatnak egy velociraptorba! Mégpedig, egy „eredeti” méretűbe, aki „csak úgy” arra járt és szétnézett picit. Annak ellenére, hogy 75-71 millió éve, a késő kréta korban kihalt, viszonylag jó bőrben volt tegnap, nem? Íme:

Ha már család, akkor el kell mondanom, hogy az egész hét csúcspontját jelentik a hétvégi, közös kirándulások. Persze, otthon még senki nem akar sehova menni, kirándulni meg végképp nem, de azért közben meglehetősen jó a hangulat, mindig történik valami emlékezetes, az egészségünk védelméről nem is beszélve. Múlt hét végén a legtöbbször látogatott Velem környékére mentünk, ahol találtunk egy vadetetőt, ami Boti számára érthetőre lefordítva „vadétterem”. J Tehát, a hely, ahova az emberek kitesznek mindenféle finomságot az erdő állatainak, hogy nehogy éhezzenek a hideg hónapokban. Az odavezető út pedig az „óriások erdeje”, mert hiszen hol máshogy képzelhető el, hogy ekkorára nőnek a fák? Szinte észre sem lehet venni Botit az óriás fák tövében.

És íme a „vadétterem”, amit Evelin közelről is tüzetes átvizsgált, hogy minden rendben van-e?

A hét folyamán az egyik legfontosabb dolog volt a jövő heti „Segíts egy mosolyért” című koncertre való készülődés volt. A sors is segített, ugyanis épp Szombathelyen lépett fel egy céges rendezvényen Radics Gigi, így mindent nyugodtan tudtunk egyeztetni a keddi, közös fellépéssel kapcsolatban.

„Mellesleg” elindult az Opera bérletünk is, méghozzá egy kevéssé ismert ám lenyűgözően mély, gyönyörű Verdi operával, A végzet hatalmával. Pál Tamás, a zenekar korábbi karmestere jó pár év kihagyást követően lépett ismét fel Szombathelyen.

Ma aztán ismét kirándulás, ezúttal szüleim csödei ebédje előtt a Vadása tónál. Olyan mértékű volt a nyugalom, hogy már szinte idegesítőnek tűnt! J Csak vicc, de tényleg idilli volt az egész környezet! Sehol senki, a nap hét-ágra süt, gyönyörű bárányfelhők, a horgász tó körül források, stb. Ajánlom mindenkinek így, szezonon kívül is!

És, mindeközben zajlik a 20. éves, jubileumi Trasat Jacques Vabre, transzatlanti, kétkezes vitorlásverseny.
A kétévente, több hajóosztály számára is nyitott regatta mindig az észak-franciaországi Le Havre-ból indul, a célállomás pedig a verseny útvonalának alapjául szolgáló kávé importáló országok valamelyike Dél-Amerikában. Az idén Brazília, Itajai. A táv 5400 tengeri mérföld, jelenleg az egyenlítői szélcsendes, vagy zavart-szeles övezetben járnak a számomra oly kedves Open 60-as vezető hajók. Most akkor erőnek erejével "leállítom" magam, és nem kezdek el mesélni a verseny különféle nehézségeiről, a meteotaktikai döntéseket befolyásoló tényezőkről, arról, mi minden történt már ezen a versenyen is, nem beszélve a korábbi "kiadásokat", stb.stb....nem baj? :-)
Viszont, ha valaki esetleg szeretne egy csepp hangulatot kapni a TJV-ről, akkor itt egy pár perces összefoglaló: