Ásotthalom abszurditása – avagy a valódi kérdés 4.

Napok óta permanensen nyilatkozat kényszerben szenvednek a politikai pártok tisztelt képviselői azzal kapcsolatban, hogy egy magyar település, bizonyos Ásotthalom polgármesterének Toroczkai László nevű személyt választották meg.

Nos, hangsúlyozom, hogy NEM Toroczkai Lászlóról, az általa képviselt gondolatokról, meg még csak nem is a politikával kapcsolatos bárminemű véleményről fogalmaznék meg pár keresetlen szót, hanem általánosságban erről a „nyilatkozat-kényszeres” jelenségről, illetve …valamit nem értek.

Hát, ha egyszer demokratikus berendezkedésű országban élünk, ahol a Választójogi Törvényt betartva tisztes magyar állampolgárságú személyek a megjelölt időpontban a szavazóurnákhoz járulva leadják voksukat a saját véleményük alapján arra a jogszerűen a szavazócédulán található jelöltre, akiket őt megválasztani kívánnak, akkor hogy lehet a folyamat lezárultát követően bármit, bárkit is kifogásolni, támadni? 

Mármint pl. a jelöltet, vagy az ő üdvözítőnek mondott terveit? Nem is beszélve arról, hogy egyes nyilatkozó politikus urak – igaz, finoman, de – a választópolgárokat illetik nem pozitív véleményükkel, hogy ugyan „miért”, vagy „hogyan” lehetett a jelöltre szavazni?

Hát – hogy klasszikust idézzek – „tetszettek volna” olyan állapotokat teremteni, hogy – amennyiben nem tetszik egy jelölt „programja” – ne gondolja úgy az „egyszeri” ember, hogy "a jelöltre" adja a voksát, egy „normális” másik helyett! Ha viszont megtörtént a „tragédia”, akkor meg ne mások legyenek kapásból a hibásak, meg a hülyék, pláne ne a választópolgárokat okoljuk, hanem vagy maradjunk teljesen csendben, vagy nézzünk magunkba egy pillanatra, vagy tekintsünk körbe egy kicsit, nagyobb látószögből vizsgálva az eseményeket, vagy bármi, csak ezt ne, please!

Az meg a teljesen utópisztikus „megoldás”, hogy azt mondjuk, ez itt demokrácia, kérem szépen, az általunk kreált rendszer, mely működik, hál’Isten nem vagyunk egyformák, nagyon nem, de éljen!

Vagy ez csak Ámerikában lehetséges?

A csodák márpedig folytatódnak! :-)

Örömmel tudatom: létrejött a "Csodák márpedig vannak" Alapítvány!

Azt hiszem, életem egyik legfontosabb eseményére kerül sor a napokban.

Egy kb. tíz éves gondolat, érzés manifesztálódik a fenti alapítvány létrejöttével.

Tíz éve történt először, hogy az akkori távol-keleti cunami történet kiváltotta belőlem a „muszáj valamit tenni” érzést, és sikerült egy jótékonysági hangversenyt Szombathelyen, egyet pedig az éppen akkor nyíló budapesti Művészetek Palotájában szervezni.

Azóta – és különösen a Savaria Szimfonikus Zenekar-hoz kötődő munkám okán – rendszeresen veszek részt hasonló céllal egy-egy projekt - elsősorban, de nem kizárólag - hangverseny szervezésében.

Mindig az volt az érzésem, hogy jó, jó, tényleg szép dolog a segítség, csak ezek egyszeri alkalmak, a belső motivációm meg állandó, jó lenne megtalálni a módját a folyamatos segítésnek.

Aztán – ahogy lenni szokott – az élet kicsit várakozik, de aztán mégis megoldotta a kérdést.

Történt pedig, hogy pár hete sikerült Szendrő Attila álmát megvalósítani, és kérésének megfelelően elvezényelte Rossini: A tolvaj szarka c. nyitányát a Savaria Szimfonikus Zenekar élén. Erről a történetről született egy írásom, mely – felhasználva Attila szóhasználatát – csodának nevezte ezt az eseményt. Az írás címe ez volt Csodák márpedig vannak….

 

Az alapítvány létrehozásának másik fő motivációja, szintén egy régi „vesszőparipám”, melyről szintén már írtam egyszer Egészséges infantilizmus – kell ez nekünk? címmel.

Az írás lényege, hogy gyermekkorban az ember még nem ismer korlátokat a megvalósulható történésekre vonatkozóan, még szinte mindenben hisz – és boldog! Mi meg „megtanítjuk” nekik a hétköznapi életbe való beleszürkülést, elhitetjük velük, hogy a határokat nem lehet átlépni, és igazából az álmok, azok csak álmok maradnak.

Véleményem szerint ez káros és szükségtelen, tehát a magam szerény eszközeivel igyekszem az ellenkezőjét bizonyítani.

Azt szeretném elérni, hogy ne akarjuk a gyermekeket lenevelni arról, hogy higgyenek a csodákban!

A néhány hete megvalósult „csoda”, a Rumi Csigabiga Alapítvány tervezetthez, várthoz képest több, mint kétszeres összegű támogatásának elérése, a fogyatékkal élő gyermekek arcán látható mosoly, boldogság  a színpadon, és amit a közönség kapott….nos, ez volt „az utolsó csepp a pohárban”.

Elhatároztam, hogy létrehozunk egy alapítványt „Csodák márpedig vannak” névvel.

Az alapítvány a következő mondattal határozta meg működésének lényegét (idézet az Alapító Okiratból):

„A "Csodák márpedig vannak" alapítvány célja, hogy bármely 18 év alatti, magyar állampolgárságú, valamely szempontból hátrányos helyzetű gyermek olyan kéréseit teljesítse, melyek megvalósulását a kérelmező csodának érezné.”

Magyarországon ma számos szervezet működik szakosodottan egy-egy betegség, egy-egy területen élő emberek, gyermekek segítése céljából, de kifejezetten a „nem reális” kérések teljesítésére tudomásom szerint eddig még senki nem vállalkozott. Márpedig….:-)

A ”jó úton” járást azonnal visszaigazolta, hogy a kurátoroknak és felügyelő bizottsági tagoknak felkért személyek egytől-egyig azonnal elfogadták az invitálásomat.

A Csodák márpedig vannak Alapítvány kurátorai tehát a következő köztiszteletben álló, szakmai munkájuk és kapcsolatrendszerük szempontjából teljesen különböző személyek lettek:

Czubor Ferenc – lelkész

Domjánné Éder Marietta - A Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény igazgatója
Horváth József - pápai prelátus, a Martineum Felnőttképző Akadémia alapítója
Dr. Laki Zsuzsanna – orvos, fogszabályzó szakorvos, vállalkozó
Rózsás Anikó - az Elamen Zrt. területi igazgatója
Dr.Tiborcz János - dandártábornok, Vas megyei rendőrkapitány 

Felügyelő bizottsági tagok:

Illés Károly - A Nyugat- Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója, a Vasivíz Zrt. igazgatótanácsának elnöke
Pallósiné Dr.Toldi Márta PhD. - A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója
Tánczos Mihály - újságíró, fotóriporter, a 112 PRESS tulajdonosa 

Túl az első alapítványi találkozáson ezúton is mindannyiuknak hálásan köszönöm, hogy részt vállaltak a munkában, a kitűzött cél elérésében!

 Bízom benne, hogy a havonta ülésező kuratórium a legmegfelelőbb kéréseket választja majd ki a hozzánk érkezettek közül, és sok-sok gyermeknek nyújthatunk életre szóló élményt, és sok-sok felnőttnek (is) bebizonyíthatjuk, hogy csodák márpedig vannak!

Ha szeretnétek folyamatosan értesülni a megvalósult csodákról, lájkoljátok facebook oldalunkat vagy keressétek fel a holnap induló honlapunkat! :-)