A csodák márpedig folytatódnak! :-)

Örömmel tudatom: létrejött a "Csodák márpedig vannak" Alapítvány!

Azt hiszem, életem egyik legfontosabb eseményére kerül sor a napokban.

Egy kb. tíz éves gondolat, érzés manifesztálódik a fenti alapítvány létrejöttével.

Tíz éve történt először, hogy az akkori távol-keleti cunami történet kiváltotta belőlem a „muszáj valamit tenni” érzést, és sikerült egy jótékonysági hangversenyt Szombathelyen, egyet pedig az éppen akkor nyíló budapesti Művészetek Palotájában szervezni.

Azóta – és különösen a Savaria Szimfonikus Zenekar-hoz kötődő munkám okán – rendszeresen veszek részt hasonló céllal egy-egy projekt - elsősorban, de nem kizárólag - hangverseny szervezésében.

Mindig az volt az érzésem, hogy jó, jó, tényleg szép dolog a segítség, csak ezek egyszeri alkalmak, a belső motivációm meg állandó, jó lenne megtalálni a módját a folyamatos segítésnek.

Aztán – ahogy lenni szokott – az élet kicsit várakozik, de aztán mégis megoldotta a kérdést.

Történt pedig, hogy pár hete sikerült Szendrő Attila álmát megvalósítani, és kérésének megfelelően elvezényelte Rossini: A tolvaj szarka c. nyitányát a Savaria Szimfonikus Zenekar élén. Erről a történetről született egy írásom, mely – felhasználva Attila szóhasználatát – csodának nevezte ezt az eseményt. Az írás címe ez volt Csodák márpedig vannak….

 

Az alapítvány létrehozásának másik fő motivációja, szintén egy régi „vesszőparipám”, melyről szintén már írtam egyszer Egészséges infantilizmus – kell ez nekünk? címmel.

Az írás lényege, hogy gyermekkorban az ember még nem ismer korlátokat a megvalósulható történésekre vonatkozóan, még szinte mindenben hisz – és boldog! Mi meg „megtanítjuk” nekik a hétköznapi életbe való beleszürkülést, elhitetjük velük, hogy a határokat nem lehet átlépni, és igazából az álmok, azok csak álmok maradnak.

Véleményem szerint ez káros és szükségtelen, tehát a magam szerény eszközeivel igyekszem az ellenkezőjét bizonyítani.

Azt szeretném elérni, hogy ne akarjuk a gyermekeket lenevelni arról, hogy higgyenek a csodákban!

A néhány hete megvalósult „csoda”, a Rumi Csigabiga Alapítvány tervezetthez, várthoz képest több, mint kétszeres összegű támogatásának elérése, a fogyatékkal élő gyermekek arcán látható mosoly, boldogság  a színpadon, és amit a közönség kapott….nos, ez volt „az utolsó csepp a pohárban”.

Elhatároztam, hogy létrehozunk egy alapítványt „Csodák márpedig vannak” névvel.

Az alapítvány a következő mondattal határozta meg működésének lényegét (idézet az Alapító Okiratból):

„A "Csodák márpedig vannak" alapítvány célja, hogy bármely 18 év alatti, magyar állampolgárságú, valamely szempontból hátrányos helyzetű gyermek olyan kéréseit teljesítse, melyek megvalósulását a kérelmező csodának érezné.”

Magyarországon ma számos szervezet működik szakosodottan egy-egy betegség, egy-egy területen élő emberek, gyermekek segítése céljából, de kifejezetten a „nem reális” kérések teljesítésére tudomásom szerint eddig még senki nem vállalkozott. Márpedig….:-)

A ”jó úton” járást azonnal visszaigazolta, hogy a kurátoroknak és felügyelő bizottsági tagoknak felkért személyek egytől-egyig azonnal elfogadták az invitálásomat.

A Csodák márpedig vannak Alapítvány kurátorai tehát a következő köztiszteletben álló, szakmai munkájuk és kapcsolatrendszerük szempontjából teljesen különböző személyek lettek:

Czubor Ferenc – lelkész

Domjánné Éder Marietta - A Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény igazgatója
Horváth József - pápai prelátus, a Martineum Felnőttképző Akadémia alapítója
Dr. Laki Zsuzsanna – orvos, fogszabályzó szakorvos, vállalkozó
Rózsás Anikó - az Elamen Zrt. területi igazgatója
Dr.Tiborcz János - dandártábornok, Vas megyei rendőrkapitány 

Felügyelő bizottsági tagok:

Illés Károly - A Nyugat- Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója, a Vasivíz Zrt. igazgatótanácsának elnöke
Pallósiné Dr.Toldi Márta PhD. - A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója
Tánczos Mihály - újságíró, fotóriporter, a 112 PRESS tulajdonosa 

Túl az első alapítványi találkozáson ezúton is mindannyiuknak hálásan köszönöm, hogy részt vállaltak a munkában, a kitűzött cél elérésében!

 Bízom benne, hogy a havonta ülésező kuratórium a legmegfelelőbb kéréseket választja majd ki a hozzánk érkezettek közül, és sok-sok gyermeknek nyújthatunk életre szóló élményt, és sok-sok felnőttnek (is) bebizonyíthatjuk, hogy csodák márpedig vannak!

Ha szeretnétek folyamatosan értesülni a megvalósult csodákról, lájkoljátok facebook oldalunkat vagy keressétek fel a holnap induló honlapunkat! :-)