Örömmel tudatom: létrejött a "Csodák márpedig vannak" Alapítvány!
Azt hiszem, életem egyik legfontosabb eseményére kerül sor a
napokban.
Egy kb. tíz éves gondolat, érzés manifesztálódik a fenti
alapítvány létrejöttével.
Tíz éve történt először, hogy az akkori távol-keleti cunami
történet kiváltotta belőlem a „muszáj valamit tenni” érzést, és sikerült egy
jótékonysági hangversenyt Szombathelyen, egyet pedig az éppen akkor nyíló
budapesti Művészetek Palotájában szervezni.
Azóta – és különösen a Savaria Szimfonikus Zenekar-hoz
kötődő munkám okán – rendszeresen veszek részt hasonló céllal egy-egy projekt -
elsősorban, de nem kizárólag - hangverseny szervezésében.
Mindig az volt az érzésem, hogy jó, jó, tényleg szép dolog a
segítség, csak ezek egyszeri alkalmak, a belső motivációm meg állandó, jó lenne
megtalálni a módját a folyamatos segítésnek.
Aztán – ahogy lenni szokott – az élet kicsit várakozik, de
aztán mégis megoldotta a kérdést.
Történt pedig, hogy pár hete sikerült Szendrő Attila álmát
megvalósítani, és kérésének megfelelően elvezényelte Rossini: A tolvaj szarka
c. nyitányát a Savaria Szimfonikus Zenekar élén. Erről a történetről született
egy írásom, mely – felhasználva Attila szóhasználatát – csodának nevezte ezt az
eseményt. Az írás címe ez volt Csodák márpedig vannak….
Az alapítvány létrehozásának
másik fő motivációja, szintén egy régi „vesszőparipám”, melyről szintén már
írtam egyszer
Egészséges infantilizmus – kell ez nekünk?
címmel.
Az írás lényege, hogy gyermekkorban az ember még nem ismer
korlátokat a megvalósulható történésekre vonatkozóan, még szinte mindenben hisz
– és boldog! Mi meg „megtanítjuk” nekik a hétköznapi életbe való
beleszürkülést, elhitetjük velük, hogy a határokat nem lehet átlépni, és
igazából az álmok, azok csak álmok maradnak.
Véleményem szerint ez káros és szükségtelen, tehát a magam
szerény eszközeivel igyekszem az ellenkezőjét bizonyítani.
Azt szeretném elérni, hogy ne akarjuk a gyermekeket
lenevelni arról, hogy higgyenek a csodákban!
A néhány hete megvalósult „csoda”, a Rumi Csigabiga
Alapítvány tervezetthez, várthoz képest több, mint kétszeres összegű
támogatásának elérése, a fogyatékkal élő gyermekek arcán látható mosoly, boldogság a színpadon, és amit a közönség kapott….nos,
ez volt „az utolsó csepp a pohárban”.
Elhatároztam, hogy létrehozunk egy alapítványt „Csodák
márpedig vannak” névvel.
Az alapítvány a következő mondattal határozta meg
működésének lényegét (idézet az Alapító Okiratból):
„A "Csodák márpedig
vannak" alapítvány célja, hogy bármely 18 év alatti, magyar állampolgárságú,
valamely szempontból hátrányos helyzetű gyermek olyan kéréseit teljesítse,
melyek megvalósulását a kérelmező csodának érezné.”
Magyarországon ma számos
szervezet működik szakosodottan egy-egy betegség, egy-egy területen élő
emberek, gyermekek segítése céljából, de kifejezetten a „nem reális” kérések
teljesítésére tudomásom szerint eddig még senki nem vállalkozott. Márpedig….:-)
A ”jó úton” járást azonnal
visszaigazolta, hogy a kurátoroknak és felügyelő bizottsági tagoknak felkért
személyek egytől-egyig azonnal elfogadták az invitálásomat.
A Csodák márpedig vannak
Alapítvány kurátorai tehát a következő köztiszteletben álló, szakmai munkájuk
és kapcsolatrendszerük szempontjából teljesen különböző személyek lettek:
Czubor Ferenc – lelkész
Domjánné Éder Marietta - A Rumi Többcélú
Gyógypedagógiai Intézmény igazgatójaHorváth József - pápai prelátus, a Martineum Felnőttképző Akadémia alapítója
Dr. Laki Zsuzsanna – orvos, fogszabályzó szakorvos, vállalkozó
Rózsás Anikó - az Elamen Zrt. területi igazgatója
Dr.Tiborcz János - dandártábornok, Vas megyei rendőrkapitány
Felügyelő bizottsági tagok:
Illés Károly - A Nyugat-
Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója, a Vasivíz Zrt.
igazgatótanácsának elnöke
Pallósiné Dr.Toldi Márta PhD. - A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója
Tánczos Mihály - újságíró, fotóriporter, a 112 PRESS tulajdonosa
Pallósiné Dr.Toldi Márta PhD. - A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója
Tánczos Mihály - újságíró, fotóriporter, a 112 PRESS tulajdonosa
Túl az első alapítványi találkozáson ezúton is mindannyiuknak hálásan
köszönöm, hogy részt vállaltak a munkában, a kitűzött cél elérésében!
Bízom benne, hogy a havonta
ülésező kuratórium a legmegfelelőbb kéréseket választja majd ki a hozzánk
érkezettek közül, és sok-sok gyermeknek nyújthatunk életre szóló élményt, és
sok-sok felnőttnek (is) bebizonyíthatjuk, hogy csodák márpedig vannak!
Ha szeretnétek folyamatosan értesülni a megvalósult csodákról, lájkoljátok facebook oldalunkat vagy keressétek fel a holnap induló honlapunkat! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése