Az elmúlt napok lázas készülődéssel teltek Evelin és Boti számára, ugyanis Budapestről a szemközt lakó nagyszülőknél nyaraltak az unokák, akikkel szinte az egész napot együtt töltötték - készülve első színházi bemutatójukra.
Nem tudom, honnan az affinitás, de mind a négyen, tehát gyermekeim (Evelin 11, Boti 6) mellett Julcsi (8) és Olivér (6) is teljes bedobással és végtelenül komolyan írtak egy darabot, megszereztek hozzá rengeteg kelléket, díszletet, bepróbálták, és már hétfőn mondták, hogy premier pénteken, este hat órakor lesz.
Bevallom, az elején nem gondoltam volna, hogy kitart lelkesedésük az előadásig, de rendesen rácáfoltak kicsinyhitűségemre. Azt lehetett tudni, hogy valamit "rettenetesen" csinálnak, ugyanis többször órákra csendben eltűntek a garázs mögött, már-már aggodalomra is okot adva - mert az azért "mégsem normális" hogy négy pici gyermek csendben legyen huzamosabb ideig!
Ma még délután is telefonáltam, hogy akkor biztos "nem marad el a premier?"
Egy szó, mint száz, hazaérkeztem, és már mondták is, hogy "gyere apa, mindjárt kezdünk!"
Hát jó, gondoltam, ennek már fele se tréfa és hátramentünk, mi nézők (szülők, nagyszülők) a garázs mögötti területre.
Hát kérem szépen, ott széksorok voltak! Mint kiderült, senkitől nem kértek segítséget, ők maguk vitték hátra az összes ülő alkalmatosságot. A "színpadon" több helyen is láthatóak voltak már a díszletek, kellékek, meg természetesen a függöny, ami mögül lázas készülődés hangjai szűrődtek ki.
Pár pillanatot követően aztán kezdetét vette az előadás, Julcsi lépett színpadra egy mikrofonnal és "bemondta" a darab címét, valamint jó szórakozást kívánt.
"A két testőr" története több epizódból állt, szerepelt benne egy gonosz, vasorrú bába, tündér, herceg, pókember, királylány, történt a darab folyamán utolsó pillanatban kivitelezett szabadítás, nyugodt szobai párbeszédek, varázslás és minden egyéb, ami ahhoz szükségeltetett, hogy a nagyérdeműt lekösse.
A happy end-et a nyúlból visszavarázsolt herceg és csodaszép királylány esküvője jelentette.
Komolyan mondom, hogy szórakoztató volt maga a darab is, az előadás is, hihetetlennek tűnt, hogy hogyan tudtak ennyi mindent - legalább 15 perc hosszú volt az előadás - kitalálni, és annyit összepróbálni, hogy gyakorlatilag gördülékenyen "lement" a premier. Még egy "nagy színházban" sem tud ennél jobban "összeállni" egy produkció a bemutatóra!
Ami viszont a leginkább meghatott, az az volt, hogy látszott rajtuk a koncentráció, valamint az öröm - már előadás alatt is - de elsősorban a végén, a meghajlásnál! Mondták is, hogy nagyon izgultak, és nagy kő esett le a szívükről, hogy minden rendben lement, nagyszerűen sikerült!
Azt gondolom, még kitalálni sem lehetne ennél hasznosabb, értelmesebb szórakozást ennyi idős gyermekeknek, nem is beszélve arról a rengeteg pozitív élményről, amivel mindannyian gazdagodtunk!
Bravó az összes fellépőnek, csak így tovább, már várjuk a következő bemutatót, addig is hátra van még egy előadás holnap, Julcsi és Olivér szülei számára! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése