Kocsis Korinna – A valódi kérdés 3.

Napok óta „agyon-beszélik” a sajtóban azt a végtelenül egyszerű, bár kétség kívül – eleddig - szokatlan esetet, hogy egy szépségkirálynő verseny díjazottja vagy nem fogadta el, vagy lemondott, vagy átengedte az őt követőnek a díját. Persze, a lényeg, a beszédtéma igazi indítéka Kocsis Korinna Facebook oldalán – előre!!! – megírt indoklása, hogy tudniillik „ellenszélben” kellett versenyeznie, ráadásul előre tudta, milyen díjat is fog a nagyra becsült zsűri részére megítélni…másnap!

Hát, egyrészt kínos az ügy így, ebben a formában, valljuk be – már nem Korinnának, persze. Mert honnan is tudhatta az eredményhirdetés előtt bárki a végeredményt? Illetve, hogy kell értelmezni azt, hogy ellenszél? Hát nem a legszebb lány nyeri meg a versenyt? A kicsit kevésbé legszebb lesz a második, a még kicsit kevésbé legszebb pedig a harmadik? Hogy lehet itt ellenszélre egyáltalán gondolni?

Érezzük, ugye, az egész szépségkirálynősdi teljes képtelenségét!? Pont a szépség az életben az egyik legszubjektívabb dolog. Miért is gondolja bárki, hogy ebben lehet egyáltalán versenyezni? Tehát, max. azt lehetne állítani, hogy az adott verseny adott zsűritagjainak ki tetszett a legjobban. Ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy a nyertes a legszebb. Ilyen egyébként nem is létezik, létezhet. Jó, ok, tudom, manapság egy szépségkirálynőnek már okosnak, céltudatosnak, műveltnek, intelligensnek, stb.stb. is kell lennie. Persze. És ezeket a tulajdonságokat, felkészültséget hogyan is mérik? Pl. Amerikában egy nem a világbékét teljesen életcéljának felfogó indulónak esélye se lenne bármilyen díjra. Vagy minimum a klímavédelem, afrikai éhezés – különösen a gyermekeknél – teljes megszüntetése, esetleg a kipusztuló állatfajok megmentése és hasonló kell legyen az, aminél az induló szeme csillogni kezd, vagy elhalványul egy könnycsepptől, vagy kipirosodik az izgalomtól, hogy akkor most ő, mint leendő szépségkirálynő mindjárt megmentheti a világot! 

Hát kérem, van egy rossz hírem. Ennek az egésznek a címében foglaltakhoz (Szépségkirálynő választás, versenyzéses úton) az égadta világon semmi köze. Ez business. Vagy biznisz. Semmi más.

Ezt nyílván sokan – mint érintettek - tudják, többen sejtik, és remélem, így 2013 táján már mindenki legalábbis gyanítja. Amúgy ez sajnos természetesnek mondható, mert tessenek nekem bármit említeni a mai világban, ami pénzzel kapcsolatos, és „tiszta” ügy maradt! Szomorú, de ez a valóság. Különös tekintettel a versenyekre. Isten ments, hogy bárkit is megbántsak, sőt külön tiszteletem a kivétel(ek)nek, de azért olyan, hogy egy szépségverseny tisztán a szépségről (meg persze a „belső” tulajdonságokról) szóljon, az döntsön, már nagyon rég volt – ha egyáltalán valaha.

Miután Korinna fiatal kora ellenére nem ma kezdte a versenyzést, biztosan, és pontosan tudta, mire számíthat. Ez az ő döntése volt (remélhetőleg).  Az egyik kérdés tehát, ha mindennek ellenére elindult, mi volt a motivációja?

Az pedig egy külön írás témája lesz, ami a Hajdú (celeb-business-baromi menő- okos/ügyes/szép/tehetséges) házaspár oldalát érinti – a leendő cím a bulvárral lesz kapcsolatos.

A valódi kérdések véleményem szerint nem ezek.

Úgy hozta az élet, hogy tizenpár évvel ezelőtt találkozhattam a szépségiparban dolgozó egy-két szakemberrel, még modellel is, New Yorkban. Aztán jó pár évvel később Magyarországon is az egyik legkeresettebb, leghíresebb modellel, valamint szintén a szakmában dolgozó üzletemberekkel. „Érdekes” módon amit elmondtak, szinte szó szerint megegyezett…

Mint szülő a szülő-társainak ajánlom megfontolásra azt az életet – már amelyért esetleg kicsiny csemetéjük oly sok mindent megtenne. Ugyanis „elvileg” a szépségkirálynő verseny csak egy eszköz. Mondjuk a maximumot kitűzve, egy nemzetközi modellkarrier elérésében. Csakhogy érdemes belegondolni, mi is történik azzal a „rendkívül szerencsés”, csodaszép lánnyal, aki királynőként megkapja élete első (második, harmadik, stb.) szerződését, és fantasztikus helyekre utazgathat „kedvére” a világban, mindenütt a legszuperebb fotósok készítenek róla lenyűgöző sorozatokat, vagy Párizs, Milánó, New York stb. kifutóit váltogatva száll egyik helyről a másikra. Mik is ennek az életformának a „járulékos” velejárói? Hát kérem, először is egy olyan szerződés, ami oly mértékben agyon szabályozza a létet, hogy csoda, ha pl. a neve megmaradhat a „boldog” aláírónak. De hogy egy másodpercig sem tehet azt, amit akar, az biztos. Meg nem ehet, amit akar, meg akkor és annyit alszik, azt vesz fel, ott jelenik meg, azt mond, úgy mosolyog, arra, akire mondják, stb.stb. ahogy azt a szerződés rögzíti. Személyiség? Saját??? Na, az biztos értelmezhetetlen ebben a közegben. Sajnos azonban ez még a legkönnyebb része a dolognak. Mert – miután businessről van szó, ne felejtsük – amilyen gyorsan felemelhet valakit az „ipar”, amennyiben „úgy hozza a sors” pont olyan gyorsan el is felejtheti. És mi kell ahhoz, hogy tartós legyen a csúcson levés? Egyrészt a fent említett típusú szerződés valamennyi pontjának az állandóan, nagy lelkesedéssel való, tökéletes megfelelés, másrészt gyomor. Ugyanis a „mozgató-rugók” többnyire férfiak…A legrosszabb pedig nyílván, hogy a várva várt cél elérését követően történő szembesülést a valósággal el is kell tudni valahogy viselni. Ezen a ponton pedig jönnek a „rutinos” kollégák, és a kezébe adják az új sztárnak azt a kis bogyót, amely „minden problémát megold”.

Nem szeretnék sem illúzióromboló, sem vészharangot kongatónak tűnni, de véleményem szerint ez a valódi kérdés. Megéri? Érdemes ezért a célért bármit is tenni? Áldozni?

Félreértés ne essék, nyílván a Miss World, Universe, Intercontinental, stb. címek birtokosai nem szembesülnek a fent leírt dolgokkal (…..) itt, Magyarországon, de azért nem árt az óvatosság, nem árt átgondolni kétszer is, mielőtt bárki belevág a „nagy kalandba”!

Kocsis Korinna pedig sokkal értékesebb, értelmesebb – és szebb – lány annál, hogy érdemes legyen neki bármit is feláldoznia magából!