Aki esetleg
még nem hallott volna róla, a „Divatbemutató kicsit másképp” egy olyan
rendezvény – az elfogadás jegyében –
melyen fogyatékkal élők vonulnak végig a
kifutón, modellként bemutatva különböző ruha kollekciókat. Másodszor szereztek a rendezők felejthetetlen
örömet fellépőknek, közönségnek egyaránt Szombathelyen, ezúttal a
Tóvendéglőben. Telt ház előtt. Az ötlet fantasztikus, ezek a csodálatos emberek
egytől egyig olyan élményben részesültek, és akkora élményt adtak, melynek leírása
szavakkal lehetetlen, azt csak a sugárzó arcokon, ragyogó szemekben lehetett
látni.
Megvallom
őszintén – habár már tavaly is el szerettem volna menni a rendezvényre, csak
épp nem voltam Szombathelyen – kicsit félve, szorongva léptem be a terembe,
melyben középen, „ahogy kell” egy teljes méretű kifutó volt látható, profi
díszítéssel, háttérrel.
Szorongva
azért, mert valahogy jó pár éve azt érzem, nem szeretnék semmilyen kívülről
jövő, intenzív élményben részesülni, mert egyszerűen elég az embernek a saját
életében úgyis – ha akarja, ha nem – átélendő érzelem mennyiség. Tehát
pl.moziban sem vágyom a felkavaró, „csontig hatoló” történetekre, csak akkor
megyek el, ha kifejezetten felhőtlen szórakozást remélhetek. Sokszor még a gyerekekkel
megtekintett mesefilmek is túlzottan hatnak rám, jobban szeretném, ha nem lenne
bennük még átmenetileg sem fájdalom, szomorúság, szorongás, stb. :-)
Ezek után
szembesülni a divatbemutatón fellépő különböző fogyatékkal élő emberekkel,
közvetlen közelről átélni, átérezni az életüket, fokozhatatlanul szívszorongató
volt. Amikor egy teljesen látássérült édesanya a két kislánya kezét fogva vonul
végig a kifutón, vagy fiatal, csinos hölgyek járókerettel, kerekes székben, vagy
egy segítő kéz szorongatásával tudják csak bemutatni a 2013. év
divatirányzatait, akkor hiába akar az ember erős maradni….
Ami aztán az
egész rendezvény katarzisát adta, az az a felismerés, mely a műsor vége felé
bizonyossággá vált. A hihetetlen boldogság - mely „tapinthatóan” kiült az
arcukra – mellett ők boldogok a saját életükkel. Elfogadták azt, minden
bizonnyal, mint a Jóisten akaratát. Talán a legegyértelműbben Holzleiter Fanni,
Mosolyka lényéből sugárzott az a rendkívüli intelligenciával párosult
élet-felfogás, melyet mi, egészséges emberek valahogy nagyon nehezen hozunk
felszínre magunkból. Ő a vidám történetei által hihetetlenül hasznos tükröt
mutat nekünk, illetve a társadalomnak, melybe egyszerűen bele kell néznünk.
Mert
nagyszerű, és büszkék lehetünk rá mi, szombathelyiek, hogy él itt a városban
egy Mák Dóri, aki ezt az egészet kitalálta, megszervezte, létrehozta, büszkék
lehetünk rá, hogy annyian csatlakoztak az ötletéhez és segítették a
kezdeményezést, jó,hogy működik a városunkban is a Zonta klub, de mindezeken túl
nekünk is van tennivalónk! Nem csak másoknak, nekünk is. Ha csak egy „TE
döntesz” feliratú Mosolyka bögrét veszünk is, vagy legközelebb az utcán a
találkozáskor nem „hirtelen muszáj nagyon sietnünk” attitűddel elfordítjuk a
fejünket, hanem egy mosollyal ajándékozzuk is meg őket, ha a következő
alkalommal örömmel nyitjuk is ki a mozgássérült wc (nyomi wc © by Mosolyka Fanni J ) ajtaját, mindegy nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy nekünk is van tennivalónk. Mindnyájunknak.
Köszönöm,
hogy ott lehettem….
:-)
VálaszTörlés