Pozitív kontrasztok

1; Működött a bájital a Bartók Teremben

 

Van valami igazán nemesen felemelő abban, amikor egy ilyen zseniális mű, ilyen zseniális előadásban ennyi embernek okoz örömöt!  Miután a ma esti Szerelmi bájital c. opera vígopera,  pont ezért a magyar nyelvű előadás mellett döntöttünk. Rendszeresek voltak a hangos nevetések az előadás során mind a közönség, mind az előadók részéről. Az opera a komolyzene csúcsa. Ez biztos.:-) Nem csak a 3D volta miatt, tehát, hogy a történetet valós személyek elevenítik meg, és vannak a teljes kép kedvéért díszletek, kosztümök, kellékek, hanem azért is, mert zeneszerzői oldalról sincs annál nagyobb falat, mint egy művet komponálni, amiben a szimfonikus zenekaron kívül részt vesznek énekes szólisták, kórus, esetenként külön gyerekkar, statiszták is.

 Kesselyák Gergő karmester ismét izzott az egész előadás alatt, magával ragadva a komplett zenekart, kórust és persze a szólistákat is. Bravó az egész produkciónak, valamennyi résztvevőnek, óriási élményt nyújtottak! Az előadás után egy pillanatra belém villant, hogy pont egy hete volt a Gigi koncert a Sportházban..mennyire más világ volt az? És, ugyanúgy, hatalmas élmény. A közös pont a zenekar. Milyen jó, hogy van! :-)

2; A tavasz illatától a "folyatásig"

Az elmúlt napokban "ezerrel" indult be a tavasz - minden egyéb mellett engem kifejezetten lenyűgöznek az illatok, amik ilyenkor egyszer csak a "semmiből" előbújva képesek átvarázsolni még a legsivárabb környezetet is. A Cafe Móló és a Zeneiskola mögötti, kifejezetten urbánusnak, így nem éppen lelket melengetőnek mondható beton-aszfalt-por parkolóban például, reggelente olyan intenzíven lehetett érezni a tavasz illatát, hogy az az érzésem támadt, valaki épp az előbb borított ki valahol a közelben véletlenül egy "tavasz parfüm"-öt . :-) Azért is furcsa, mert az ember télen elfelejti, hogy ilyen is van. Azt nem értem, hol voltak ezek az illatok eddig, ők is téli álmot aludtak?

Gyermekkoromban (mobiltelefon, sőt, telefon, internet, továbbá tv, vagy tv-műsor híján) az ember fia kénytelen volt megtalálni a napi dopamin adagot mondjuk egy vakond túrással bíbelődve. Vagy egy mezőn. Ahol a pozitív stresszt olyan dolgok jelentették, minthogy a mezei pocok lukjába bedugott fűszál tényleg megcsiklandozza a kis állat hasát és így elő fog ugrani egyszer csak? Vagy a szöcske mikor fog az ijesztgetésünk hatására akkorát ugrani, hogy elveszítjük szem elől? Arról már nem is beszélve, amikor szüleim megengedték, hogy "folyathassak". 

Tudjátok mi az a folyatás? Amikor a vizet - lett légyen az az épp elvonuló zápor következményeként hátramaradt pocsolya, vagy egy erdei úton, békalencsével telített, enyhén poshadt, zöldes lé, vagy egy kis időszakos patak mellékága - "A" pontból, külső ráhatással "B" pontba vezeti az ember. A ráhatás többnyire rövid, ám rendkívül erős fadarab által történik meg oly módon, hogy az ember a kiinduló pontból a szükséges mélységben árkot ás a víznek, hogy az akadálytalanul a célhoz érjen. A művelet 100%-os koncentrációt igényel, az izgalom folyamatosan nő, egész addig, míg a víz először el nem éri a célállomását. Az ekkor a gyermekben felszabaduló boldogsághormon meggyőződésem szerint a leghatékonyabb immunrendszer erősítő. :)