Hogyan lesz egy kínai diplomatából legionárius Szombathelyen?

A mai nap csúcspontját, fénypontját messzemenően a Divatbemutató kicsit másképp címet viselő rendezvény jelentette. Most csak annyit említenék meg, hogy jótékony hatása volt a helyszínen az intenzív hagyma illatnak, így ugyanis az ember – férfi létére – könnyen indokolhatta a több ízben szemébe szökő könnycseppeket… A rendezvényről holnap írok majd, még nagyon erős a hatás….

Most arról, hogy ma többször is alkalmam volt találkozni a Szombathely „apró”, 6.5 milliós kínai testvérvárosából, Yantai-ból városunkba érkező két fős delegációval.  A delegációt „vezető” Tian Qipei úr és tolmácsa remek társaságnak bizonyultak, habár az ebédnél még inkább a protokoll-jelleg volt előtérben. Annyit azért sikerült megtudni, hogy ebben az óriási városban pl. nincs zeneiskola. Nálunk, Szombathelyen található az ország egyik legnagyobb zeneiskolája, több, mint 1000 tanulóval – ja, és a mi városunk 80 ezres. Aztán nincs szimfonikus zenekaruk sem. Budapesten 11 működik, és Pest harmad akkora város, mint az övék. Opera van, de kizárólag kínai műveket játszanak, tehát olasz operáról, Verdiről, Pucciniről nem hallottak. Ettől függetlenül, van egy másik testvérvárosuk is, San Diego, ahonnan az ottani szimfonikus zenekar fog náluk vendégszerepelni az idén… És akkor az 1000 forintos kérdés: Szerintetek, jövőre milyen zenekar szándékozik fantasztikus koncertekkel elvarázsolni a kínai közönséget? A megfejtéseket kérjük a blog alatt, hozzászólások formájában „beküldeni”. A helyes megfejtők között a Savaria Szimfonikus Zenekar DVD-jeit sorsoljuk ki! 

Szóval ez volt az egyik fontos pontja a „tárgyalásunknak” A másik, a turizmus elősegítése jegyében, Dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok asszonnyal karöltve próbáltuk őket meggyőzni, mennyire jól éreznék magukat a hazájuk állampolgárai Szombathelyen, mennyi színes programot tudnánk nekik összeállítani, és, hogy legyen hol aludniuk, egyúttal a Savaria/Kovács/Nagyszállót legyenek kedvesek befektetői szinten felújítani – tekintettel a szintén célként megfogalmazott gazdasági kapcsolatokra. És képzeljétek el, érdekelte őket az ötlet!!! Hát én a magam részéről drukkolok a megvalósulásnak, ezért igyekeztem a Bartók Terem megmutatását követően maradandó élményt nyújtani nekik a Történelmi Témaparkban, a „másik” házunk táján. 

A „terv” tökéletesen sikerült. A limes toronyba való "felközlekedésük" alatt tört meg végleg a hivatalos viselkedésük. Meglátták a torony legfelső szintjén a skorpiónak hívott íjvetőt, és teljesen izgalomba jöttek. Látszott rajtuk, hogy ha most 2000 évvel korábban „élesben” tartózkodnánk itt, rájuk az utolsó pillanatig lehetne számítani a harcban ! A római csigás emelőkkel már sorozatfotókat készítettek magukról.

Felemelő voltam :-)

Amikor pedig a legio raktárba is bementünk és kézbe vehették a harci eszközöket, mintha egy több évtizede elfojtott vágynak adtunk volna zöld utat…Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de a harci kiáltásaikat szerintem az utca túloldalán is lehetett hallani. Így aztán „muszáj” volt a páncélruhát, sisakkal és minden felszereléssel is rájuk adnunk. Igaz, szegény tolmács fiú majdnem összerogyott a nagy súly alatt, azért az út dokumentálására készülő fotók kedvéért egy röpke negyedórán keresztül pózolt különféle beállásokban, teljes odaadással, „átélve” a helyzet komolyságát és egyediségét! 

Igen. Ő egy diplomata. 

Rendkívül jól szórakozott mindenki, az útjuk csúcspontját jelentette ez a lehetőség – ahogy elmondták, őszintén, kínaiakhoz képest tágra nyílt szemekkel! :-) Jó érzés volt ekkora örömet szerezni komoly, felnőtt diplomatáknak!