2013. április 29., hétfő

Hétvégi szösszenetek – „állati” képgalériával



Igazi családos hétvégén vagyok túl. Szombaton a - kámoni lakosként - kihagyhatatlan Herényi Virágúton jártam gyermekeimmel. :-) Nagyszerű program, minden évben kilátogatunk, végigjárjuk a „területet”, felülünk, amire csak lehet, célba-húzunk (halacska), lovagolunk – a gyerekek (is) nagyon élvezik!
Aztán vasárnap végre összejött a hetek óta tervezett egész napos program: Veszprémi állatkert látogatás, balatoni sétával. Ez is már egy tradíció nálunk, ugyanis évről évre más egy gyermek számára, ami érdekes az állatkertben, más állat köti le, más kérdéseket tesz fel.
Közben remekül tudok gondolkodni mindenféle kérdésen, pl. hogy ennek a majomnak mi járhat a fejében éppen most?



Vagy, hogy mennyire hasonló a testalkatom a flamingóéval, nem? :-)




Hát, ez gyönyörű volt: Egy pelikán és egy fekete gólya – legjobb barátok! Teljesen együtt mozogtak, egymásra figyeltek,és érezni lehetett az egymás iránt áradó szeretetüket! :-)
 

Családi "hancúrozós" béke:


A zsiráf. Óriási állat. Komolyan. Ez a fotó az én szemmagasságomból készült. Tehát, két méterről még ennyi „van hátra” az állatból! :-)



Amerikában egyszer ellátogattunk az egyik leghíresebb keleti-parti szafariba, ahol az emberek autóban ülve, lépésben haladva tekintik meg az állatokat, akik viszont szabadon mozognak. Itt történt, hogy egy zsiráf annyira kíváncsi volt, hogy egészen lehajolt az autó oldal-ablakához. Ekkor derült ki, hogy a feje óriási! Nem fért volna be az ablakon!



Hát ezek a tevék meg… Vajon miért álltak ilyen szépen egymás mellé? Várták a fotóst?


Kukucs!


Gyönyörű madár: hóbagoly


Rácson keresztül kifejezetten jámbornak tűnt:


Anya gyermekével:


Az integető maci:



Ajánlom minden gyermekes családnak a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkot, annyira megfelelő program, hogy még egy ötéves, örökmozgó fiúgyermek is pillanat alatt elaludt este az élmények hatására! :-)

3 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy mi történ, elsőre kétszer jelent meg a gondolatom, aztán egyet töröltem, és most semmi sem látszik:-(

    Nos, Állatkert? Minden évben, mindig élmény és csoda:-) Gyerek és szülők együtt, ez a lényeg:-)

    VálaszTörlés
  2. Horváth Imre, karnagy2013. április 30. 1:16

    Az a jó a blogodban, hogy sok szerteágazó témában társz tükröt magunk elé. Felfedezzük Veled a hétköznapokban elrejtőző élmények gazdagságát, a rálátás, a rátalálás örömét.
    A TV hiradók bajtfeszegető, életfékező , elrettentő hírei helyett, itt az emberi kitárulkozás, a hétköznapok szép élménnyé varázsolódó vágyakozása, késztet az oldalad megnyitására.
    Mit jelent az állat szó? S mit az ember szó? A szeretetélmény megélésében, melyiktől kapunk többet? Az állati ragaszkodás, kölykök, bocsok felnevelése, az elefánt halott társát sirató nyöszörgő „éneke”, a madarak csoportban való repülése, vonulása, szervezettsége, tájékozódása …, mily magasrendűvé teszi őket előttünk. Mily szép lenne, ha tudnánk repülni, s nem csak álmunkban lehetnénk ennek részesei! Mily szép lenne, ha a madarak elmesélhetnék hosszú vándorútjaik, s a repülés csodálatos élményét nekünk …
    Hogy miért így történt a Teremtés? Nagy kérdőjel a Világmindenség titkait fürkészve! Talán azért lett így, hogy rácsodálkozhassunk egymásra, az egytőről való létezésünk hitével, s értelmével.
    Köszönöm a szép képeidet!
    Imre

    VálaszTörlés
  3. Amellett, hogy állati jó bejegyzés, egyben vagány is!B-) Gratulálok!Nagyon üdítő olvasni ezt a blogot!:))

    VálaszTörlés