Hát nagyon megleptetek... Múlt pénteken, amikor a tudtom nélkül felkerült a Savaria Szimfonikus Zenekar facebook oldalára, hogy mit szólnátok ahhoz, ha blogolnék, azt hittem, csak 1-2 lájkot kapok majd. 20-nál gyanús lett, 30-nál elkezdtem izgulni, 40-nél szívdobogás, és akkor azt mondtam, hogy na jó, ha elérjük az 50-et, akkor nekiállok. Aztán a végén 60 lett belőle :)
Kedves Olvasóim, mától kezdve igyekszem naponta jelentkezni valamivel, ahogy időm engedi. Nincs külön tematikája a blognak, mindenről olvashattok itt.
Tehát az első sztori csak itt, csak most, csak Nektek:
Szombaton itt járt nálunk Quincy Jones (Frank Sinatratól Michael Jacksonon át ő volt minden jelentősebb amerikai sztár kiadó producere) által elismert, Peltzer Géza (a Vas Népe újságírója) által még nem elismert Radics Gigi énekesnő.
A zsúfolásig megtelt Sportházban a kezdés előtt pattanásig feszült a hangulat, jelt adtam a színfalak mögé, hogy jöhetnek a zenészek a színpadra, és innentől mindenki tudta volna a dolgát... Egyszer csak a pesti fő-hangmérnök lazán odavetette: "elment a jel..." Először megkérdeztem, mi az a jel, és ennek mi köze a koncerthez, mire felvilágosítottak róla, hogy a zenekari mikrofonok teljesen süketek... Egy pillanatra belém villant, milyen nagyszerű lesz, ha a megbeszéltek szerint Pejtsik Péter karmester bejön, és egy kisebbfajta atomerőmű energiájával beinti a zenekarnak a Mission Impossible főcímzenéjét - mi pedig alig hallunk belőle valamit. De miután tudjuk, hogy van Isten, időben elértem a technikus kollégát a színfalak mögött, aki visszatartotta az amúgy már tűkön ülő karmestert.
Eközben az ici-pici, 3x2 méteres keverőpulton megnyomódott az újraindítás gombocska, és azon gondolkodtam, hogy lesz-e Radics Gigi Symphonic Live koncert. (After all) Megkérdeztem a gép tulajdonosát, hogy mennyi idő alatt szokott felállni a rendszer, mire egy rendkívül megnyugtató vállvonogatás volt a válasz. :-) Most képzeljétek magatokat a helyembe... Ilyenkor áldom a Teremtőt, hogy úgy alkotta meg az embert, hogy hiába néha sokszoros az erekben lévő nyomás, mégsem pattannak el... Röpke két perc alatt megoldódott a probléma... A többit pedig már úgyis tudjátok, Gigi, Attila, Zenekar, óriási siker...
A koncert utáni első program az Aludj Máskor elnevezésű 24 órás vetélkedő volt, ahol Gigi meglepetés vendégként egy számot énekelt, miután egyébként már délután kettőtől szinte folyamatosan próbált, koncertezett, meg ilyenek... Majd búcsúzás után meglepő módon, én sem értem miért, de a Mesevár Óvodában kötöttem ki. Pejtsik Péter karnagy úrral és több barátommal egy fantasztikus hangulatú SZM bál közepébe csöppentünk, ahol a Csavard fel a szőnyeget, és hasonló számoknak még az én másfél méter hosszú lábaim sem tudtak ellenállni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése