Ma, május 26-án volt Evelin kislányom névnapja, a 12.
házassági évfordulónk és mindez Gyermeknapon történt. Kell, lehet ennél több? J
Akkor a fenti sorrendben: Evelinnek a mai immáron a 11.
névnapja volt, így már „profi” módon tudtunk készülni rá. Tehát Evó jóvoltából nem
okozott gondot, mivel „lepjük meg”, ő ezt már tündéri formában, ám egyszersmind
félreérthetetlenül tudtunkra adta az elmúlt hetekben. Ugyan a gyönyörű, fehér
válltáska kicsiny méretével fordítottan volt arányban az ára, de ki nézi a
számokat, ha a kislánya boldogságáról van szó? Az a jó Evelinben, hogy ha
valamit nagyon szeretne és meg is kapja, akkor annak rettentően tud örülni! Szinte
bármi is legyen a vágyott tárgy, otthonunkba érkezését követő napokban
mindenhova „el kell, hogy kísérje” a tulajdonosát. Tehát nem csak az
étkezésekhez a konyhába, tisztálkodásokhoz a fürdőszobába, de az elalvás is
elképzelhetetlen úgy, hogy nincs minimum látó-, jobb esetben érintő-távolságon
belül az új jövevény. Nincs ez másként a válltáska esetében sem, igaz, a „valódi”
bevetésre sem kell sokat várni – holnap osztálykirándulás.
A másik „rendkívül” hasznos ajándék egy peonza volt. Most
kíváncsi lennék, mennyien tudják egyből, miről van szó, mert amikor Evelin
először mesélt nekem peonzáról, olyan természetességgel említette ezt a
magyarnak, vagy hétköznapinak egyáltalán nem mondható nevet, hogy én éreztem
magam kényelmetlenül nyilvánvaló teljes tudatlanságom okán. Közben aztán
rájöttem, hogy ez egy pörgettyű, ami „már mindenkinek van a suliban”…. csak az
én lányomnak nincs, illetve nem volt… Úgyhogy most nagy kő esett le a szívemről,
hogy mégsem fog teljesen kilógni a sorból kicsiny lányom, és tud végre együtt
játszani a barátnőivel! Szóval, az öröm maximális volt, és az ágyban ismét egy
kicsit kevesebb hely jutott ma este Evelinnek…J
Hát mit is mondhat az ember, ha már a 12. házassági
évfordulójához érkezett? Nagy dolog az biztos a mai világban J
, hálát is kell érte adni, ugyanakkor egyre nehezebb felejthetetlen módon
megünnepelni. Mert mennyire egyszerű is a helyzet, amikor a pár család nélkül,
kizárólag a saját kényeztetésével van elfoglalva, és mondjuk „meglepiből”
elviszi élete párját ilyen nemes alkalmakkor akár egy távoli, egzotikus városba
– az időhiány (hogy az anyagiakat még véletlenül se említsük ilyen alkalomkor) miatt
mondjuk Sárvárra, de a szofisztikáltabbak Kehidakustányt is bevállalhatják. J
Természetesen – miután minden párkapcsolat célja nem is lehet más, mint az
utódok – gyermekekkel minden más. Kicsit a felnőtt, az anya és az apa is
megváltozik, nem is vágyik igazán „elhagyni” őket, még rövid időre sem. Így van
ez a mi családunkban is, tehát évfordulókkor marad az ajándék, mint nyomatékosító,
örömszolgáltató eszköz. Illetve valamit elfelejtettem, hát ma pl. majdnem
elmentünk moziba is! J Mármint elterveztük, hogy akkor évforduló, este, mozi,
jó film… Aztán kiderült, hogy van vacsora,
közös, McDonalds, mivel Gyermeknap van (kb. 30 perces sorban állás, újabb 15
perc várakozás, hogy legyen helyünk leülni, majd maga az étkezés). Majd esti „villámgyors”
készülődés a gyerekek lefekvéséhez (fürdés, joghurt, csoki, mese – minimum egy
óra) és már nem csak a mozikban nem kezdenek előadást ilyen későn, de „valahogy”
a fáradtság is „szót kér magának” nem beszélve a viharról, amibe meg kimenni….
Lássuk be, tényleg csak az ajándék marad. Azért remélem, ezt a részt legalább
sikerült megfelelően abszolválnom! J
Aki azt hiszi, hogy könnyű manapság a gyermekeket bárhova is
elcsábítani Gyermeknap alkalmából, az azt hiszem, téved. Legalábbis nálunk az
az egy-két program is, ami nem csak tervezve volt hanem vonzónak is találtatott
az „ifjúság” részéről, sorra meghiúsult. Az ausztriai Märchenpark-hoz az
időjárás nem volt megfelelő, ugyanezen okból sem az Irottkő túra, sem a
csónakázás nem jöhetett szóba, a moziban játszott, nekik való film – miután több
előzetest is megnéztek a youtube-on – szintén nem váltotta ki a minimum
szükséges lelkesedést, így nem maradt más, mint séta a Fő Téren, a szökőkút
lehető legközelebbi feltérképezésével. Ez a folyamat Botinál mindig minimum egy
életveszélynek tűnő, non-stop futkározásban, ugrálásban testesül meg, melyet ő
rendkívül, aggódó szüleik viszont „kicsit kevésbé” élveznek. Nagyszerű, ahogy
változik a különböző fúvókákból a vízkiáramlás mennyisége, intenzitása, mert ezáltal
lehet az összes variánst a szökőkút három-négy exkluzív pontjáról is átélni.
Közben természetesen még fotót is meg lehet próbálni készíteni, de vagy a
szembe sütő nap miatt csukott szemű gyermekek a végeredmény, vagy az ellenfény
miatt egy nagy árnyék. És ekkor jött a zseniális ötlet: „Van másik”. Mármint
szökőkút, irány a Városháza előtti kis tér. Az árnyékok miatt itt már a fotó is
működött, nem beszélve ennek a szökőkútnak az „izgalmas” körbejárhatóságáról,
hogy akkor most mennyire lesz vizes a cipő, teljesen, vagy csak egy kicsit? J
Összességében – ahogy az ágyba bújásnál kiderült – sikerült nem
csak kellően „lefárasztani” a gyerekeket, hanem a Gyermeknaphoz méltó
élménymennyiséget is nyújtani számukra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése