Ma este Boti velem alszik - Az élet legcsodálatosabb pillanatai – 4.

Gyermekeim imádják, ha cserélnek „anyával” és mellettem alhatnak. Ez nyilván természetes, mégis minden alkalommal hihetetlen jó érzés az egész „folyamat”. Ugyanis azzal kezdődik, hogy vagy Evelin, vagy Boti „kitalálja”, hogy „apa, hadd aludjak melletted!” Mire én mindig édesanyjukhoz irányítom őket, elvégre neki kell valamelyikük szobájában aludnia. Miután a hosszúságom miatt egyéni, 210 cm-es az ágyunk, és értelem szerűen a gyerekeké, az ő szobájukban lévő ágyak meg „normálisak", ezért csak erről, a – gyerekek jönnek hozzám – változatról lehet szó. Amennyiben a terv „átmegy” anyán, kezdődik a költözködés. Ami előtt még Boti szobájában ki k kell nyitni egy felnőtt méretű ágyat, megágyazni, majd elkezdeni Boti dolgait átvinni a hálószobánkba. Az alap dolgokon – hálózsák, párna – kívül több fordulós feladat a körítés átcipelése. Az alváshoz Botinak „feltétlen” szüksége van három kispárnára, amelyek a feje fölött helyezkednek el, kb. 8-10 plüss állatkára, é s az aktuális „alvó-figurára”, ami most már elég régóta egy maci. Ha az ember azt gondolná, hogy átviszi a fent említett dolgokat, leteszi az ágyra, ezzel kész a feladat, akkor nagyon téved. Ugyanis a „hogyan” kérdésén áll vagy bukik a mutatvány. Sorrend, melyik állat melyik oldalra, hogyan kerül elhelyezésre – ezek sorsdöntő kérdések. Egyszerűen pl. a kis vakond csak a második és harmadik párna között lehet balról nézve, az első-második között elképzelhetetlen. J Ha minden ok, akkor jön az éjjeli kislámpa, hogy ne legyen teljesen sötét. (Persze, ma ki is égett az izzó, és miután só-lámpáról van szó, a csere nem is olyan egyszerű.) Majd a plafonra világító projektor órának a pontos beállítása arra vonatkozóan, hova világítson. Imádni való  ahogy egy öt és fél éves gyereknek mindenről határozott elképzelése van, melyekhez a végsőkig ragaszkodik!

Ezek után már tényleg csak az „élvezeti” része van hátra a dolgoknak, ugyanis pl. már esti mese közben is sokkal egyszerűbb az összebújás egy franciaágyon, valamint látni a gyermeki arcon az örömöt, szinte izgalmat, hogy most itt aludhat már önmagában is minden fáradtságot megér! A következő nagy élmény a lefekvésemkor lesz. Egy alvó, tündéri kisgyermek mellé bebújni az ágyba – azt hiszem, ezt minden szülő igazolja – fokozhatatlan érzés! Amennyiben éjjel felébredne, már az is végtelenül aranyos, ahogyan általában pár pillanatig nem is tudja, hol van, majd amikor rájön és megörül neki, azt megint meseszép látni, érezni.

A story vége természetesen a reggeli ébredés. Annyira aranyos, ahogyan egy gyerek ébredését követően szinte azonnal „teljes fordulatszámon” képes funkcionálni! Nincs szüksége „pár percre”, amíg magához tér, sem kávéra a folyamat felgyorsítása érdekében. Egyszerűen kinyitja a szemét, és …. beszél. Sőt, kérdez. Egyfolytában.  J Felkelés előtt még mindenképpen meg kell beszélnünk, ki hogy aludt, és mit álmodott. Amennyiben Boti emlékezik álmára, akkor még minimum öt perc nyugalom garantált. De minimum, mivel egy gyermeki álom összetettségével, „végtelenségével” semmi sem vetekedhet! J És természetesen minden mozzanatot óriási lelkesedéssel el is kell mesélni ilyenkor! J