Ma délben
Bozsokon jártam, ahol a 2004-es EU csatlakozásunkra, ezzel kapcsolatban a határnyitásra
emlékeztek – mint minden év május elején. Az ünnepségen beszédet mondott dr.
Hende Csaba miniszter úr is, felidézve azt a – pl. számomra sem annyira
régmúltnak érzett kort – amikor többek között itt, Bozsokon, „csak úgy” nem
igazán járhatott az ember.
 |
| A képen cáki gyerekek népi műsorát látjuk |
A miniszter úr által is kedvelt bicikli-túra útvonal
– melyet sok szombathelyi bringás heti rendszerességgel teker végig: a Szombathely,
Bucsu, Rohonc, Velem, vagy a nagyobb kör Nárai felé is kerülve - Bozsok előtti
szakasza többször pár méterre halad az osztrák-magyar határ mellett. Gyakorlatilag
az ember ha megáll egy pillanatra,
mondjuk valamit meglát, ami érdekli, észrevétlenül Ausztria területére léphet.
Ráadásul úgy, hogy ez fel sem tűnik neki, mivel határ – akármilyen kerítés
formájában – nem létezik. Korábban ez
teljesen elképzelhetetlen volt. Az úgynevezett határsávba történő közlekedést
engedélyezték, ill. bármikor megállíthatták a „gyanútlan” turistát és
igazoltathatták. Itt Bozsokon szinte vége volt a világnak, maximum tényleg „elvetemült”
turisták jártak erre a helybelieken kívül, no meg a határőr laktanyában élők.
A
következő fázis az volt, amikor megnyitották a határt Bozsok és Rohonc között,
de még mindenképpen egy útlevél ellenőrzés erejéig meg kellett állni a határon,
schengeni csatlakozásunk óta pedig ez az utolsó bástyája a „letűnt, régi, szép
időknek” is köddé vált…:-). Ahogy a rohonci, és
a bozsoki polgármester urak szájából elhangzott, manapság a helyiek közül
többen Ausztriába járnak át tanulni, de a túloldalról is van itt tanuló,
óvodába járó gyermek. És ez így szép,
állítólag, közösen tartozunk a „Vén Európához” – mint a rendezvényt megvalósító
egyesült elnökétől dalban elhangzottan megtudtuk. Mindenesetre én azért
szeretnék majd a gyerekeimnek valamit ezekből a határhoz közeledvén mindenkiben
önkéntelenül megjelenő kicsit szorongó érzésekből oly módon átadni, hogy fel
tudják fogni, mekkora változás is ment itt végbe rövid pár év alatt. Egyébként az egyik legkifejezőbb pillanata a rendezvénynek az volt, amikor egy kb. 8 éves kislány fordította magyarra a rohonci polgármester köszöntőjét...:-)
Délután
természetesen meglátogattuk édesanyámat, szüleimet az Őrségben, az Anyák napi személyes
köszöntés nem maradhat el sohasem! Pár hete itt töltött két napot kislányom,
ekkor ültettek, vetettek a nagyszülőkkel egy-két fajta zöldséget a "saját ágyásba", melyek
mostanra ki is keltek. Krumpli, borsó, eper láthatók az alábbi képen. Óriási
élmény egy városi kislánynak! :-)
Remélem
mindenkinek sikerült érzelem gazdag módon megköszöntenie édesanyját, és ennek a
különleges, bensőséges hangulatnak a jegyében kívánom, hogy nyugodt, sikeres
hetünk legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése