Sajnálattal
tapasztalhatjuk, hogy a politika malomkerekei lassan szitokszóvá őrlik – a minden
bizonnyal - sokunk gyerekkorának egyik legizgalmasabb elárusító helyiségét, a trafikokat.
A trafikok
minden nagyobb városban több helyütt is megtalálhatók voltak, Szombathelyen –
amikre emlékszem - az állomásnál, a Pelikán parknál, a Szelestei és Vörösmarty
utcák találkozásánál, természetesen a Fő Tér környékén, valamint lakótelepeken
találkozhattunk velük. Általában szó nem volt szinte kizárólag cigarettaárusításról.
Egy békebeli trafikban az egy gyermek számára kevésbé érdekfeszítő dolgokon
(dohányárú, újság, meg egyéb felnőtt dolgok) kívül volt minden, ami szapora
pulzust okozhatott….:-)
Számomra
mindenképpen csúcspontot jelentettek a kisautók, Matchbox-ok, az ő valamennyi
változatukkal együtt. Amennyiben pl. egy-egy kukás-, vagy tűzoltóautó is
fellelhető volt a kirakatban (ha egyáltalán volt), akkor biztosan jó pár percig
nem lehetett eltántorítani a minden idegszálammal összpontosított, koncentrált
figyeléstől.
Amiért
elhatároztam, hogy mindenképpen a trafikok védelmére kelek, az az a személyes
élmény, melyet Nagykanizsán élhettem át éveken keresztül. Édesanyám származik
ebből a patinás, egykoron megyeszékhelyként funkcionáló dél-zalai nagyvárosból.
Kisgyermekként rendszeresen látogattuk meg nagyszüleimet év közben is, nyaranta
pedig heteket tölthettem el számtalan meghatározó, megismételhetetlen élményt
begyűjtve magamnak. J Nagypapámnak élt a városban egy nővére is, Manci néni, aki –
ha hiszitek, ha nem :-) – trafikosként dolgozott!
Hogy ez mit
jelentett számomra? Talán nem is kell részletesen ecsetelnem, annyit azonban
elmondanék, hogy amikor Manci nénihez mentünk nekem elég volt egyetlen egyszer,
sőt, félszer szólni, és már ugrottam is. Manci néni – saját unokája nem lévén -
nagyon szeretett engem, ezért végtelen türelemmel mutogatta meg kis trafikjának
valamennyi portékáját minden alkalommal, majd a végén a Haribo elődjének
tekinthető zselés, gumicukorral kínált meg. Tudjátok – már persze aki, minimum 25-30
éves – ez az a cukorka, ami többféle színben, cukrozott külsővel csábította az
akkori fiatalságot fogai egészségének intenzív tesztelésére. A pavlovi,
játékokhoz kötődő reflex, illetve a tudatalatti önkéntelen
élmény-összekapcsolási kényszere lehetett a magyarázata, hogy miért is imádtam
annyira ezt a zselés gumicukorkát. Mindenesetre – ha hagyták volna szüleim –
egy zacskónyit biztosan meg tudtam volna enni pár perc alatt.
Egy szó,
mint száz, tisztelettel kérem, a cigaretta kereskedéssel kapcsolatos pro és
kontra érvek ütköztetésekor a trafik szót tessék szíves lenni elkerülni
lehetőség szerint, mert én még szeretném gyermekeimnek az igazi trafik
hangulatot átadni! Kösznöm! J
Tudva levő, hogy a trafik nem a zselés cukorkából és a matchboxból tartja el magát, hanem a dohányárusításból. Ez a Te gyerekkorodban is így volt, csak akkor gondolom nem túlzottan érdekelt. A dohány bizony függőséget okoz, s mint ilyen, tuti biznisz. Játékgépek, kábítószer, alkohol, dohány, -nos ezek a dolgok azok, amikből mindig meg lehet élni. Kormányunk most kizárólagosan a trafikokban engedélyezné a dohány árusítást. Vajon tönkre fog menni egy ilyen bolt? Ha véletlenül ilyen veszély fenyegetne, biztonság kedvéért megszavaztak egy magasabb haszonkulcsot is.
VálaszTörlésNem tudom, hogy a gyermekeid mennyire jártasak a napi politikában. Ha nem, akkor Rajtad áll, hogy milyen lesz a benyomásuk a trafikokról. Amennyiben nézik a híradót, olvasnak politikai napilapokat, akkor értesülhettek arról, hogy bizonyos városokban pártpolitikai hovatartozás szerint osztották el a dohányboltok tulajdonosi jogát. Havernak, rokonnak biztos megélhetést jelent majd ez. A régi tulajdonosok pedig mehetnek a sunyiba. Gondolom kellően felháborodtak ezen a srácok, érthető is. Ez esetben viszont elég felnőttek lehetnek ahhoz, hogy ne okozzon túl nagy traumát nekik, hogy ez a "trafik hangulat" már egy másik hangulat.