Szombathelyi városmarketing Bécsben, szimfonikus módra

A Savaria Szimfonikus Zenekar ma a bécsi Musikvereinsaalban koncertezett…

Van abban valami szinte meghatóan felemelő, amikor egy magyar zenekarnak tapsol a császárváros közönsége. Különösen érdekes ízt a dolognak, ha mindezt május 1-jén teszi, ráadásul a leghíresebb, legrangosabb koncertteremben, a zsúfolásig megtelt Musikvereinsaal-ban. Tudjátok, ez az a terem, ahonnan a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjét több, mint 80 országban, élőben közvetítik. A 280 ezer forintig terjedő jegyárak garantálják azt az exkluzivitást, amit a többi, közel 1,5 milliárd (!) ember csak a képernyőn keresztül próbál átérezni! :-)

Szóval, míg városunk derék polgárai ezen a gyönyörű, napsütéses napon valószínűleg kiballagtak a majálisra, hogy többek között – nagyon helyesen – Varnyú Country  koncertet hallgassanak, ;-)a Savaria Szimfonikus Zenekar művészei  buszra pattantak, hogy a napok óta – többek között Bécsben is – tartott próbákat kiteljesítsék, és elkápráztassák a büszke bécsi közönséget páratlan tudásukkal. Szinte minden évben sikerül eljutni ebbe a világ egyik legrangosabb hangversenytermébe, ahol hetente fordulnak meg tényleg az abszolút élvonalba tartozó együttesek, karmesterek, szólisták. A meghívást az idén 100 éves  Wiener Lehrer – a cappella – Chor szolgáltatta, mely kórusban a nevének megfelelően bécsi zenetanárok énekelnek – nagyszerűen! Karnagyuk, Günther Knotzinger úr régi, jó kapcsolata zenekarunknak, rendszeresen kér fel bennünket hangversenyekre. Ma dirigálta jelen állás, tehát  a tervei szerint utoljára a kórust, nyugdíjba vonul, bár én felhívtam szíves figyelmét, senki sem ismeri a jövőt, tehát ne legyen annyira biztos a mai hangverseny utolsó voltában! :-) Örült is a professzor úr a „jó tanácsomnak”…

Knotzinger úr az ajándék hungarikumokkal

Már az épület előtt „gyanús” volt a tömeg, annyian voltak, hogy azt hittem, valami utcai rendezvény is zajlik itt éppen, de aztán miután kicsit figyeltem őket, kiderült, itt bizony mindenki a hangversenyre jön.

 Bent pedig pillanatok alatt teljesen megteltek a széksorok, de a közönség még jött…Ilyet egyébként én még pl. Ausztriában nem láttam, hogy a terem ajtajait nyitva hagyva biztosítsanak álló helyet a jegyet vásárolni már nem tudó közönségnek. Tehát, annyian voltak, hogy még az ajtókban is álltak, jelentem tisztelettel! :-)

A koncert első fele ősbemutató volt, Heinrich Gattermeyer Das jüngste Gericht (Utolsó ítélet) c. művét adtuk elő, majd következett a klasszikus zeneirodalom egyik legnagyobb slágere, Carl Orff Carmina Burana c. darabja. Szerintem maradjunk annyiban, hogy a bécsi közönség a kifejezetten „elkényeztetett”, hozzáértő fajta, így a hosszú ovációval, és a közönség egy részében álló vastapssal „fűszerezett” sikerre nyugodtan lehetünk büszkék!

Gratulálok valamennyi fellépőnek, énekes szólistáknak, kórusnak, Knotzinger úrnak, de ha megbocsájtjátok, elsősorban a Savaria Szimfonikus Zenekar művészeinek, akik talán nem is gondoltak előadás közben arra, hogy amit tesznek – művészeti érték létrehozásán és a jelenlévők szórakoztatásán túl – a leghatékonyabb, legerősebb, legértékesebb városmarketing, amit Szombathely egyáltalán kaphat!