A MÜPA-tól a Szavak Szimfóniájáig

Pünkösd hétfőn a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adott nagy sikerű koncertet a Savaria Szimfonikus Zenekar. A koncert a MÜPA Szimfonikus Felfedezések sorozatának részeként került megrendezésre, ezért mind a műsor, mind a fellépők tekintetében együttműködés eredménye. 

A koncerten csak ennyien voltak :-) -ezt a hatodik sorból fényképeztem. 

A karmester, Madaras Gergely személyének mindkét fél nagyon örült, ugyanis Gergő fiatal kora ellenére rendkívüli eredményeket tudhat magának, és a szakma egyöntetű véleménye szerint pár év múlva már meglehetősen nehéz lesz szabad időpontot találni naptárában. Igaz, már most is úgy alakult, hogy a szombathelyi próbák előtt közvetlenül Londonban dirigálta a Wozzek c. operát. Ez a mű valószínűleg a legnehezebb opera mind a zenekar, mind a karmester számára. 

A közönségről már nem is beszélve! J A lényeg, Gergő az éjszakai repülés és hajnali vonatozást követően olyan lendülettel vetette bele magát a próbák sűrűjébe, hogy a zenészek csodálkozva kérdezgették az első próba végén, hogy „már vége”? És ez azért egy évi 100 koncertet adó társulat esetében meglehetősen ritka. Az volt az általános vélemény, hogy „nincs egy perc üresjárat sem, egyfolytában hasznos dolgokat mond.” A mi zenekarunk olyan, hogy csak kizárólag olyan legmagasabb szintű szakmaisággal lehet „megfogni”, ami maximális alázattal jár. Ez a konstelláció karmestereknél pedig ritka, mint….:-) Óriási élményt jelentett tehát a próba-hét, és hál’ Isten ennek megfelelően a koncert is. Ugyan Brahms II. zongoraversenyének szólistája talán picit túl fiatal még ehhez a grandiózus műhöz, viszont Csajkovszkij V. szimfóniájának Madaras interpretációja teljes élményt nyújtott. Van valami „megkapó” abban, hogy egy még fiatal koránál is fiatalabbnak kinéző karmester minden idegszálával, zsigereiből fakadóan őszintén „fog át” egy nagy szimfonikus zenekart, és határozott, saját mondanivalóval rendelkezik egy ekkora, monumentális művel kapcsolatban is. A siker is önmagáért beszélt, köszönjük tehát Gergőnek az egész hetet, és remélem mihamarabb módunk lesz Szombathelyen is együtt muzsikálni. Már van is egy tervem… J De ezt még először meg kell beszélnem a Művészeti Bizottság tagjaival. J

Siker közben

Ma folytatódott a szimfóniák sora, ugyanis egy új sorozatot indítottunk útjára, a „Szavak szimfóniája” címmel. Az ötlet, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében, Cseszkó Tamás egyéni stílusában feltett kérdései mentén bemutassuk zenekarunk művészeit a nagyérdeműnek. Kicsit a Vámos Miklós korábbi „Lehetetlen” c. műsorának alapgondolata inspirált bennünket, ami úgy szólt, hogy „a régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait elevenítjük fel” itt a zenekar Kamaratermében. Az első beszélgetésre Szarvas Magdolnát, az ütő szólam vezetőjét kértük, aki nyíltan, érdekfeszítően és egyben tanulságosan „vallott” életpályájáról, a kezdetektől napjainkig. 

Régóta vágyam, hogy a Savaria Szimfonikus Zenekar szóösszetétel mögött lévő egyéni művészsorsokat is bemutathassuk, mert meggyőződésem, hogy sokunkat érdeklő történeteket, hitvallásokat, tapasztalatokon alapuló élet-filozófiákat hallhatunk. Ajánlom mindenki figyelmébe a sorozatot, ígérem, itt is közzéteszem majd a következő beszélgetés meghívóját!