A szakrális zeneirodalom egyik csúcspontját, Haydn Teremtés
c. oratóriumát adta elő a Savaria Szimfonikus Zenekar ma a Bartók Teremben,
közreműködött az Erkel, valamint a Zenebarátok Szent Márton kórusa, Seregély
Krisztina, Csapó József, Pintér Dömötör énekművészek, vezényelt Horváth Imre.
Évről évre nagy örömmel veszünk részt a szombathelyi kórusok, és vezetőjük
Horváth Imre karnagy úr ötlete nyomán kialakult műsorban, jó érzés az évtizedes
hagyományoknak megfelelően együtt muzsikálni. Nem is beszélve arról, amikor
ilyen monumentális műről, ami már témájában is meghatározó jelentőségű van szó.
A Teremtés oratórium 1798-ban készült el, bemutatójára még ugyanebben az évben,
Bécsben került sor. A mű három nagy részből, és 34 különálló számból áll. Az
első részben a teremtés első négy napját hallgatjuk meg Haydn zenei nyelvén, a
másodikban az ötödik, hatodik nap a téma, végül a harmadik rész az első
emberpárról, Ádámról és Éváról szól.
Igazodva a modern kor igényeihez a teremtés folyamatát
fénnyel is követtük a színpadon, tehát a kezdő sötétség a mű folyamán
fokozatosan vált fényességgé. Úgy tűnt segítette a teljes élmény létrehozását
ez az apró mozzanat is, mert a lelkesen és nagyszerűen éneklő kórusokat,
szólistákat, valamint a „fáradhatatlan” Savaria Szimfonikus Zenekar művészeit (meglehetősen
intenzív heteket élünk, sűrű koncertezéssel, még a kifejezett ünnepnapokon is) a
mély alázattal a műhöz és a hangversenyhez közelítő Horváth Imre karnagy úrral
az élen hosszú vastapssal honorálta a közönség. Azt gondolom, nyugodt lélekkel
várhatjuk a hét szent napját, a vasárnapot!
Ma délután egy másik kifejezetten örömet adó rendezvényre is
sor került házunk táján. A zenekar és a Szimfónia Kávézó közös, Zsinagóga
udvari sorozatának nyitányaként, a Gyermek nap felvezetőjeként a Tarisznyások
együttes adott a hallgatóság számára nagy élményt jelentő koncertet. Ugyan némi
próbarend változás okán (a Teremtés főpróbája a tervezett délelőtt helyett
délutánra tevődött) a Zsinagóga udvar helyett, hogy ne zavarják egymást a kinti
és a benti művészek, a koncertet a kávézó teraszára „vittük át”, az élményből
ez semmit nem vett el. Még a napokban meglehetősen szeszélyes periódusát élő
időjárás (lehet, hogy tavasz van? J ) is ránk mosolygott,
és kibírta a másfél órát eső nélkül. Ezzel ő is részesévé vált a kicsik
örömének, melyet ismét lehetetlen volt meghatottság nélkül az arcukon látni!
Végül egy személyes apróság: 6255 – ennyi egyéni látogatója
volt a blogomnak tegnap. Azonkívül, hogy ez rekord, nagyon jó érzés, és köszönöm
mindenkinek, aki megtisztelt figyelmével! J
Köszönöm, hogy megkaphattam rajtad, s a Savaria Szimfonikus Zenekar művészein, keresztül a Jóisten szombati nagy ajándékát. Részt vehettem ebben a kottafejeket újjászülettető, hangzóvá teremtő alkotómunkában, számomra, a haydn-i komponálás titokzatos világában elmélyedni, s az idő lehetőségeihez igazodva, e nagy művet megszólaltani. Köszönöm a zenekar minden tapasztalatát, mellyel ezt a szombati hangversenyt segítették. Adjon mindnyájatoknak az Alkotó, a nagy Teremtő egészséget, szeretetet, s lehetőséget, hogy a veletek való minden tervét megvalósíthassátok, a sok, sok zenemű, kotta, hangjegy előtti mély alázattal, a lélek e gyönyörű titokzatos kódjainak megfejtésében, hangzóvá teremtésében.
VálaszTörlésA teremtés, és az alkotás szó jelentéséről gondolkodva érzem, hogy a Haydn teremtése, e hangokkal való komoly, bölcs „”játéka”, a nagy Teremtő előtti mély tisztelet, s a teremtés fő „műve”, az ember, a férfi és a nő szeretetének szép, érzéki kifejezésére vágyva születhetett meg. Mindnyájunk számára példát mutatva, az őszinte érzések, ily mély, s felszabadult kifejezésére.
Nagy látomás a mű! S a hangzó anyag, e látomás újrateremtésével, számunkra is a világ hihetetlen csodás rendjének, matematikai arányainak, összefüggéseinek, s a hét nap, számtalan teremtvényének, az első nagy C-dúr „a lélek otthonának” akkordjából való megszületésének kibomló szépségét tárja fel.
Ádám:
Első kötelességünk teljesítve
köszönetet mondtunk Alkotónknak.
Kövess most, életem kísérője!
Én vezetlek és minden lépés
új örömöt ébreszt keblünkben,
s csodát mutat mindenütt.
Meg kell ismerned hát,
mily kimondhatatlan boldogságot
adott nékünk az Úr!
Őt dicsérve örökösen
ünnepelje szívünk és szellemünk!
Jöjj, kövess, én vezetlek!
ÉVA:
Te, akiért én létre keltem,
oltalmam, pajzsom, mindenségem,
akaratod törvény nékem.
Így rendelte ezt az Úr.
Néked engedelmeskedni örömöm,
boldogságom, dicsőségem.
ÉVA és ÁDÁM
Együtt veled, az öröm nőttön-nő,
veled azt kétszeresen élvezem,
tevéled áldás az élet,
néked szentelem egészen.
Ennek, az első szeretet tiszta fényének, ily önátadó örömmámorává válik, Ádám-Éva duettjében minden apró motívumának, szép dallamának éneklése, hallgatása, játéka, vezénylése, a számtalan érzelmileg gazdag, pompázatos, magasztos, vagy éppen érzékenyen finom zenei részlet mellett.
Több mint 200 ével ezelőtt, tintába mártogatott, igazi állati tollal, öt vonalra kódolva alkotódott meg „A teremtés” úgy, hogy most is gyönyörűséget, örömet adhat előadónak, hallgatónak egyaránt.
Szeretettel köszönve, a Szombathelyi Erkel Kórus, és a Zenebarátok Szent Márton Kórusa, és a gyönyörűen éneklő szólisták nevében is: Horváth Imre