Kétméteres fogtündér - Az élet legcsodálatosabb pillanatai 3.

Ma este kiesett Boti harmadik tejfoga, a bal oldali felső nagy-metsző  Illetve kis rásegítéssel esett ki, mert már napok óta „csak a Szentlélek” tartotta, úgy mozgott. A rövid, fájdalommentes beavatkozást követően a pár pillanattal korábbi szorongást az izgalommal teli öröm váltotta fel nála, ugyanis – tudjátok – „ha valakinek kiesik a foga, a fogtündér hoz neki ajándékot!” 

Eszembe jutott - miután Evelinnek pont pár nappal ezelőtt esett ki az utolsó előtti tejfoga – mennyiszer mentem hatalmas örömmel ilyen alkalmakkor éjszaka vagy a Tesco-ba, vagy benzinkutakra, a megfelelő ajándék felkutatása érdekében - nyilván fogtündérként. Többször furcsán néztek rám, amikor az éjjeli Verdás, vagy Monster High-os újság, vagy valamely tipikus gyerekjáték, mondjuk egy vízi pisztoly vásárlásom magyarázataként tömören odavetettem az eladónak, hogy én vagyok a fogtündér… Néha az volt az érzésem, nem is tudják, miről beszélek, inkább azt gondolják „ez meg mit tolt ma este?” :-) Mégiscsak érthetően nem szokványos helyzet, amikor mondjuk éjfél körül beállít a benzinkútra egy két méteres csávó, és azt állítja magáról, hogy ő a fogtündér…

Mindenesetre, szerintem zseniális konstrukció ez a fogtündér ügy! Egyrészt, a gyerekeknek pozitív célt ad az esetleges foghúzástól való félelmükhöz, majd óriási örömöt reggel az ajándék megtalálásakor, másrészt a szülőnek is rendkívül nemes feladat fogtündérként beülni az autóba, és addig menni, amíg vagy a konkrétan megnevezett, vagy csak a legideálisabbnak tartott meglepetést megtalálja. Az idevágó rekordom 6 benzinkút – egy este.

Én mindenképpen imádtam, kifejezett büszkeséget is éreztem magamban ilyenkor, legszívesebben mindenkinek elmeséltem volna, aki az utamba került, hogy milyen csodálatos kisgyerekem van nekem, akinek most viszem a fogtündér ajándékot!

A következő megható pillanat, amikor belopózik az ember a gyerekszobába, és a végtelen nyugalommal alvó kislánya, kisfia mellé megpróbálja a legmegfelelőbb helyre letenni az ajándékot. Természetesen gondosan, a szokásosnál is sokkal óvatosabban, ügyelve a zajok elkerülésére, elvégre egy fogtündér mégsem bukhat le! :-)

A történet” záró-felvonása” a reggeli ébredéskor előadott őszinte csodálkozás, hogy egyrészt milyen szuper ajándékot hozott már megint a fogtündér, másrészt ilyen mondatok „előadása”, hogy pl.„hogy jött be? Én sem hallottam semmit!” Közben pedig mód nyílik a csodálkozással fűszerezett gyermeki, ártatlan öröm szemlélésére, közvetlen közelről. Soha vissza nem térő pillanatok!

Habár Evelin nemrég már rájött a dolgok valós menetére – mivel a pár nappal ezelőtti foga volt az első, ilyen állapotában elvesztett fog – nem maradhatott el a jól bevált, begyakorlott Tesco túra ez esetben sem. Sikerült ismét egy hihetetlenül aranyos, semmilyen valós állatra sem hasonlító, természetben sehol elő nem forduló színű, teljesen felesleges, ám utolérhetetlenül aranyos állatkát vásárolnom, ami azóta elválaszthatatlan társa lett Evónak. :-)

Ma este Boti szobájában az esti mesét követően gondosan oda kellett készítenem a kisszékét is az ágya mellé, mert "arra hozza az ajándékot, tudod, apa!" 

Sok szerencsét kívánok a fogtündérnek, bízom benne, hogy ezúttal is sikerül „szuper ajándékot” találnia – ja, és ha lehet, még pirkadat előtt! :-)