Anyák napjára

De előtte még:

A közeljövőben meglepetésekre lehet számítani a Savaria Szimfonikus Zenekar háza tájáról! :-)

Olyan dolgokra, melyek még nem történtek Szombathelyen, de máshol sem gyakran…

Nem kell megijedni, „nem fog fájni” – mármint szellemileg sem, :-) tehát csupa nagyszerű, érdekfeszítő, szórakoztató dologról van szó. Természetesen nem írhatom most le őket, csak azért szólok, hogy akik a blogot olvassák, ennyi „előnyük” azért legyen!

Az egyik meglepetéshez ma szükség volt fotózásra – az Iseumban. Pár zenész kollégámmal vidám hangulatú fél órát töltöttünk a tűző napon, úgyhogy a szemeink nem biztos, hogy látszani fognak a fotókon, de nagyobb baj ne legyen! :-) Azon gondolkodtunk, ha ma, május 4-én ilyen meleg volt ott, akkor mi lesz majd júliusban – ha lesz az idén is Iseumi Szabadtéri Játékok. Apropó – és egy újabb „blog-előny” :-) - hétfőn ez is ki fog derülni!

Közben, délután a zenekar művészei ismét muzsikáltak, próba „jelleggel” a Bartók Teremben, ugyanis holnap Güssingben koncert lesz. Walter Franz karnagy úrral ha jól tudom a 129. (!) előadásra készülünk együtt, mindezt 26-27 év alatt. Ennyiszer hívta meg „Franzi bácsi” az együttest az általa szervezett hangversenyekre. Hihetetlen teljesítmény, ezúton is gratulálok neki, és köszönjük!

Franzi bácsi és a zenekar, valamint a güssingi és a szombathelyi Vox Savariae kórus

Holnap Anyák napja - az év egyik legcsodálatosabb napja! Az ember ha belegondol, tényleg nem talál szavakat az édesanyák iránti érzelmei kifejezésére. Azt hiszem, igazán csak szülőként érti meg az ember, mennyi mindent köszönhet az édesanyjának. Édesanyának lenni az élet legfantasztikusabb misztériuma, a teremtés egyik legzseniálisabb „része”. Rendkívül érdekes, amikor egy gyermek életében eljut arra a pontra, hogy felfogja, nincs gólya, hanem anyu pocakja van, amiben egészen picikéből csecsemővé nőttünk, és kibújtunk belőle. Nagyjából ezekben a hónapokban lehet látni a gyermek szemében a csodálattal, kis félelemmel „fűszerezett” teljesen újfajta szeretetet – hogy akkor „én tényleg éltem anyával ennyire szoros kapcsolatban”? Ez egy meghatározó pont egy gyermek-édesanya kapcsolatában. A következő valószínűleg az, ami mindenkinél máskor jön el, amikor a tudat alattiból tudatossá válik, hogy a szüleinkre, illetve az édesanyára mindig, minden körülmények között számíthatunk. A harmadik mérföldkő szerintem már az, amikor szülő lesz a gyermekből is, és rádöbben, mit is jelent igazán édesanyának lenni. A hála, mint a mindig jelen lévő állandó ekkor kap igazán teljes jelentőséget, tartalmat. Kétgyermekes szülőként én itt tartok, nem is tudom máshogy elmondani: Köszönöm, édesanyám!

Szüleim őrségi házuknál